LSD

Az LSD egyéb megnevezései: acid, lecsó, trip, trinyó, bélyeg.

Történelem

A szert 1938-ban fedezte fel Albert Hofmann, a svájci Sandoz Company vegyésze, miközben egy rozson élosködo gombafaj, az anyarozs (Claviceps purpurea) gyógyhatású vegyületeit próbálta elkülöníteni. Az anyarozsból nyerheto lizergsavat különféle alkaloidákkal párosítva eljutott a 25. ilyen kombinációhoz, a lizergsav-dietilamidhoz (Lyserg Säure Diethylamide), amely az LSD-25 kódnevet kapta. A szer hallucinogén hatása csak 1943-ban derült ki, amikor Hofmann további vizsgálódások céljára újraszintetizálta az LSD-t, és a kikristályosítás során valamiképpen a szervezetébe került egy kisebb mennyiség. Miután hitetlenkedo kollégáinak beszámolt az élményeirol, a Sandoz több munkatársa is kipróbálta magán a drogot, és alapos kutatások után a szert kísérleti céllal terjeszteni kezdték, Delysid néven. Elsosorban pszichiátereknek ajánlották, mint hathatós segítséget a páciensek védelmi mechanizmusainak lebontásában, illetve a korai emlékek felszínre hozatalában.

A drog körül hamarosan szélesköru publicitás bontakozott ki, számos pszichiáter számolt be arról, hogy sikerrel alkalmazták a szert pácienseik, alkoholisták, ópiátfüggok vagy bunözok kezelésében. Egyes orvosok úgy gondolták, az LSD hatása nagyon hasonlít a skizofréniás és paranoiás páciensek rohamaihoz, így kiváló eszközt nyújt ezen állapotok tanulmányozásához (innen származik a "pszichotomimetikus", azaz "pszichózist mímelo" kifejezés). A CIA is foglalkozott az LSD-vel, mint lehetséges igazságszérummal.

Nemsokára megjelentek a nem orvosi célú felhasználás elso jelei is: tudósok, költok, írók, a beatnemzedék tagjai, köztük Aldous Huxley, Allen Ginsberg és Ken Kesey is kipróbálták a szert, közülük többen be is számoltak élményeikrol. Huxley két könyvet is szentelt a pszichedelikus élménynek (Az észlelés kapui, Menny és pokol), utolsó regénye, az Island pedig egy utópikus társadalomról szól, amelynek életében nagy szerep jut a "moksha-medicinának", amely egy pszichedelikus hatású gomba. A 60-as években hirdette meg Timothy Leary, a Harvard egyetem ex-pszichológusa a "turn on, tune in, drop out" mozgalmat, ezzel párhuzamosan beköszöntött a hippikorszak, és az LSD elterjedt egész Amerikában, nagy hatást gyakorolva az irodalomra, a muvészetekre és általában az egész társadalomra.

Hamarosan nyilvánvalóvá váltak a drog kontrollálatlan fogyasztásának veszélyei: egyre több fogyasztó került a klinikákra a rosszul sikerült utazások, az ún. "bad tripek" következtében, és elofordultak a szer hatása alatt elkövetett öngyilkosságok is (egyesek azt hitték, repülni tudnak és kiugrottak az ablakon, mások sebesen száguldó autókat próbáltak megállítani - sikertelenül). A 60-as évek közepén - nagyrészt a média által közvetített ellenpropaganda hatására - a szert betiltották.

A hippimozgalom elcsendesülésével az LSD népszerusége is csökkent, sokan úgy gondolják, ma már nem is tekintheto jelentos tényezonek a drogok világában. Ennek ellenére a 90-es évek új zenei irányzatainak (pl. acid house, goa trance) megjelenésével és a régiek (pszichedelikus rock) újjáéledésével, továbbá a misztikum, az alternatív tudatállapotok iránti igény növekedtével az LSD is újra eloretör.

Előállítása

Az LSD-hez ma leginkább „bélyeg” formájában lehet hozzájutni, de elofordulhat más alakban is (folyadék, zselatin, cukorka, stb.) A "bélyeg" egy kb. 0.5x0.5 cm-es itatóspapír darabka, amelyet LSD-vel itatnak át. A papírra valamilyen ábrát vagy ábrákat (Buddha, napocska, nagy láb, varázsló, spirál, törpe, cica, superman, yin-yang, stb.) nyomtatnak. Az amerikai bélyegek kb. 100 mikrogramm, az európaiak 100-250 mikrogramm LSD-t tartalmaznak (de elofordulhatnak alacsonyabb és magasabb dózisok is). A pontos adagról általában sem a dealernek, sem a fogyasztónak nincs tudomása, bár néha a dealer "bepróbálja" magának az anyagot, és figyelmezteti a vásárlókat a várható erosségre. A drog illegális eloállításából adódóan a szer szinte sohasem tiszta, az LSD-hez amfetaminszármazékokat vagy más drogokat kevernek.

Fogyasztás

A szer szájon át fogyasztható, a bélyeget rendszerint a nyelv alá helyezik, vagy nyelvvel a szájpadlásra nyomják, így a drog a nyálkahártyán keresztül közvetlenül a véráramba, majd az agyba jut. Intravénás adagolásra is volt már példa (bár ez egyáltalán nem jellemzo).

Hatás

Szájon át fogyasztás esetén kb. egy-másfél (esetleg két) óra alatt "jön be", maga a trip (LSD-utazás) átlagos dózis esetén 8-12 óráig tart (néha tovább), ezt követi egy kb. egy napig tartó reintegráció (a használó újra alkalmazkodik a mindennapi valósághoz). Az enyhe befolyásoltság érzete több napig, sot hetekig, hónapokig is eltarthat. A hatás intenzitása és idotartama az elfogyasztott dózistól és a fogyasztó érzékenységétol függ, egyes személyekben már 20-30 mikrogramm is érzékelheto hatást vált ki. A hatás minoségi jellemzoi csaknem teljes egészében a set-en és a setting-en múlnak. A set a drogot használó személy belso állapotát, személyiségjegyeit, kulturális hátterét, emlékeit, várakozásait, drogokkal kapcsolatos korábbi tapasztalatait, világnézetét jelöli. A setting a külso körülményekre vonatkozik: hol bonyolítják le a tripet, kik vesznek részt rajta, mi történik az utazókkal a trip alatt, hallgatnak-e zenét, ha igen, milyet, stb.

Fiziológiai hatások

A drog legjelentosebb hatásait a központi idegrendszerben fejti ki. A pontos mechanizmus még nem ismeretes, de kapcsolatos az agy egyik neurotranszmitterével, a szerotoninnal. Az LSD-nek általános aktiváló hatása van: éberré tesz, megszünteti az alvásigényt, befolyásolhatja a légzést, illetve a mozgáskoordinációt. Gyakran elofordulnak az alábbi testi tünetek: a pupillák kitágulása, gyors szívverés, magas vérnyomás, verejtékezés, emelkedett testhomérséklet, remegés, magasabb vércukorszint, lúdborzés, pirulás, gyakori vizelési inger, fejfájás (nyomás a fejben), ritkán rosszullét vagy hányás. A toxikus adag rendkívül nagy, voltak használók, akik 1250 bélyegnek megfelelo mennyiséget is átvészeltek. A használatból eredo veszélyek tisztán pszichikai eredetuek.

Pszichikai hatások

A trip jellege, mint már korábban volt róla szó, szinte teljes mértékben a set és a setting függvénye. Egy pszichedelikus szernek teljesen eltéro hatása lehet egy vallásos jellegu rituálén, mint egy rockkoncerten vagy egy orvosi kísérletben. Az LSD használók beszámolóin kívül nincsenek megbízható statisztikai adatok arra vonatkozólag, hogy a negatív reakciók az illegális felhasználók körében milyen gyakorisággal fordulnak elo. Bár végeztek kísérleteket a célból, hogy konkrétan meghatározzák az LSD hatásait, ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel, mert a kísérleti személyek reakciói szinte mindig a kísérletet lefolytató kutatók személyes meggyozodését, várakozásait tükrözték. Ahol a kutatók meg voltak gyozodve a szer viszonylagos biztonságáról, csak nagyon kevés "bad trip" fordult elo. Ellenben ahol azzal a céllal folytatták le a vizsgálatot, hogy kimutassák a szer veszélyességét, a kísérleti személyek többsége negatív élményeket élt át.

Az LSD ritkán vált ki hallucinációkat, jobban illene rá az "illuzinogén" kifejezés. Az LSD utazó nem lát olyan dolgokat a környezo világban, amelyek nincsenek ott (hallucinációk), többnyire csak a létezo dolgokat észleli másként (illúziók), azaz a percepció jellege változik meg. Gyakran elofordul az idoérzékelés befolyásoltsága: az utazó számára percek, másodpercek is óráknak tunhetnek, így mind a kellemes, mind a kellemetlen élmények idotartama - szubjektíve - rendkívüli mértékben meghosszabbodhat (ami egy bad trip esetén elég kellemetlen).

A bad tripek elkerülése

A kellemetlen élmények leggyakoribb oka az, hogy az utazó nem képes átadni magát az élmény sodrásának, és kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy a szer "magával vigye". Ennek a tiltakozásnak kifinomult formái vannak: az utazó megpróbál a realitásba kapaszkodni, mindennapi rutincselekvésekbe, sémákba menekülhet, irányítani próbálja a tripet, stb. A szakképzett pszichiáterek azonnal észlelik, hogy mire megy ki a játék, a használó maga azonban sokszor nincs is tudatában annak, hogy vissza akarja tartani az élményt.

A bad tripekhez vezeto leggyakoribb okok: a megorüléstol, illetve a haláltól való félelem, a személyiség mélyén megbúvó szexuális konfliktusok, a büntetéstol való félelem, illetve az egyén valós vagy képzelt személyes problémái. A megorüléstol való félelmen viszonylag könnyu úrrá lenni, általában elegendo tudatosítani a használóban, hogy a trip legkésobb x óra múlva végetér és utána minden visszaáll az eredeti állapotba (x értéke a dózistól függ, átlagosan 8-12 óra, de kitolódhat). A halálfélelmet nem igazán lehet legyurni, itt csak egy dolog segíthet, ha az utazó vállalja a "halált" (és reménykedik a valószínu visszatérésben). A (feltételezett) halálba való tudatos belépés egyébként eléggé embert próbáló feladat. Anekdoták szerint voltak már olyan LSD utazók, akik nem tértek vissza a tripjükrol, bár ezek az esetek kevéssé dokumentáltak és a halál pontos okát rendszerint nem tisztázták. Stanislav Grof, az LSD kutatásának egyik atyja, aki több ezer LSD-kísérletet folytatott le különbözo páciensekkel, csak egyetlen olyan esetet említ, ahol minden külso hatás nélkül az egyik kísérleti személy hirtelen meghalt. Ha valaki ilyen problémával kerül szembe (úgy gondolja, hogy visszafordíthatatlanul meghalt), ajánlom, vegye fontolóra Descartes mondását: "Gondolkodom, tehát vagyok." (Bár ha az utazó tripje során épp átlépett egy párhuzamos univerzumba, és "biztosan" tudja, hogy az elozoben az élete véget ért, még ez sem biztos, hogy megvigasztalja.

A parák természete

Röviden parának nevezik azokat a paranoid gondolatokat, amelyek örvényszeruen beszippantják a használót, és lekötik az agyát. Ilyenkor az utazót csak a para tárgya foglalkoztatja, mindent ennek a tükrében néz. A parákat az utazó a végtelenségig képes továbbfuzni, pillanatok alatt egész elméleteket képes gyártani arról, hogy mi miért van úgy, ahogy van, felsobb hatalmak milyen titkos konspirációja készül ellene, stb. Jól kiépült para esetén majdnem minden, ami az utazóval történik, jól beillesztheto a gondolatrendszerbe, látszólag minden a parát igazolja. Szinte minden para az illeto személyiségének valamely alapveto konfliktusára vezetheto vissza, a para ezt modellezi, jeleníti meg képszeru, élményszeru formában (emiatt van az, hogy a kiegyensúlyozott emberek ritkábban paráznak). Ha az utazó képes szembenézni a paráival, és le tud hatolni a gyökerükig, akkor "átláthat a szitán", felismerheti a para okát, és akár fel is oldhatja ezeket a konfliktusokat (ha ez valakinek sikerül, az gyakran mélyreható pozitív változásokat okoz az illeto életében).

Példák parákra

"Megorülés-para": a használó úgy érezheti, hogy a lába alól csúszik ki a talaj, a gondolatai szétszállnak, és nem képes oket összefogni, röviden "kezd elindulni a teljes orültség felé vezeto úton", és az ép esze, sot, esetleg az élete (vagy az egész emberiség élete - nem vicc!) múlhat azon, képes-e "kimászni", visszatartani az élményt. (Az LSD hatása alatt BÁRMI átélheto úgy, mintha létezo valóság lenne.) Másik példa: az utazó egyszer csak úgy találhatja, hogy túl gyorsan dobog a szíve. Elkezdi figyelni a szívritmusát, erre az elkezd exponenciálisan gyorsulni, majd - ha az utazó nem rémül halálra - a "végtelenbe gyorsul" és a szív "megáll" (ez jól példázza azt, hogyan muködik a parákon való túllépés: ha itt az utazó beparázik a szívritmusa miatt, és próbálja lassítani azt, stb. akkor nagy valószínuséggel benne marad a parában, a para "elmélyül", ellenben ha hagyja, hogy a dolog megtörténjen, akkor a para "kifutja magát", majd elenyészik és a trip megy tovább).

A bad tripek kezelése

Ha az utazó bekerül egy "paraörvénybe", eloször is tudatosítania kell magában, hogy mi történik. Ha ez eljutott a tudatáig, akkor két dolgot tehet: egyrészt belemehet a parába ("lássuk, mi lesz"), ezt sokszor a félelem miatt szinte lehetetlen megvalósítani (azonban ez a legjobb módszer, mert így az utazó eljuthat a para gyökeréig, és az a megismerés által elveszíti erejét), másrészt megpróbálhatja elterelni a figyelmét a para tárgyáról ("majd legközelebb"), ez nehéz dolog, de koncentrációval megvalósítható. A figyelem elterelésében hathatós segítséget jelenthetnek a társai (ha vannak), illetve valamilyen mozgalmas, "utazós" zene. Az LSD befolyása alatt lévo személynek jelentos mértékben megno a szuggesztibilitása (befolyásolhatósága). Ha valaki parázik, az észérvek általában nem hatnak rá (pillanatok alatt ki tud találni valamit, ami érvényteleníti az érveket). Célszerubb ismételten megnyugtatni afelol, hogy nincs semmi baj (mindenféle egyéb magyarázkodás nélkül), arra biztatni, hogy menjen tovább, olvadjon fel az élményben, stb. Az ilyen jellegu segítség akkor a leghatékonyabb, ha az utazó bízik a segíto(k)ben, és meleg, baráti, támogató hangulat veszi körül.

Nagyon fontos, hogy az utazó biztonságban érezze magát a trip alatt. Legjobb, ha van vele legalább egy személy, a guide (vezeto), aki jól ismeri az LSD hatását, és vigyáz rá, nehogy baj történjen. Egyedül utazni nagyon kockázatos dolog, legalábbis addig, amíg az utazó alaposabban meg nem ismerkedett a drog hatásaival.

Flashbackek

Jól dokumentált jelenség, hogy az LSD utazást követo hónapok során, sot évek múltán is váratlanul újra "beugorhat" a trip, és egy rövid idotartamra (max. pár perc) a használó újra átélheti a drog hatását. A trip teljes intenzitású felidézodése nagyon ritkán fordul elo, a flashbackeket inkább az eroteljes érzelmi hullámzás, a "biztos talaj megingása", esetleg a látómezo eltorzulása jellemzi. Nem tisztázott, hogy mi okozza ezeket a jelenségeket, de bizonyos események, mint pl. az eros érzelmi megrázkódtatás növelik a bekövetkezés valószínuségét. Más drogok (pl. marijuana) fogyasztása szintén válthat ki flashbacket.

Magzat- és kromoszómakárosodás

Az LSD-t fogyasztó terhes anya véráramából a szer a méhlepényen (placentán) át bejut a magzathoz is. Volt már rá példa, hogy LSD-fogyasztó anya gyermeke születési rendellenességgel jött a világra. Bár nincsenek egyértelmu bizonyítékok a szer magzatkárosító hatására, használatát a terhesség ideje alatt célszeru elkerülni (ez minden más drogra is igaz).

Tolerancia, függoség

Az LSD fogyasztását követoen azonnal kiépül az eros tolerancia, amely 3-4 napig tart, utána eltunik. Ez azt jelenti, hogy ebben az idoszakban bevett újabb adagnak nincs, vagy csak jelentéktelen a hatása. Ha a tolerancia megszunt, a régi adag ismét kiváltja ugyanazt a hatást, tehát nincs szükség az adag folyamatos emelésére. Vannak használók, akik "negatív toleranciáról" számolnak be: a tanulási folyamat eredményeként kevesebb szer is elég ugyanazon hatás eléréséhez.

Fizikai függoség az LSD-vel szemben nem épül ki, még hosszan tartó, rendszeres használat esetén sem. A pszichikai függoség veszélye természetesen fennáll. Súlyos LSD-fogyasztásnak minosül, ha valaki a drogot a tolerancia megszunése után egybol újra fogyasztja (hetente 1-2 alkalom), ez idovel komoly mentális zavarokhoz vezethet. A fogyasztás gyakoriságát, mintáit meghatározza a szer használatának célja is (vallásos, spirituális élményekre, önmegismerésre való törekvés, avagy hétvégi bulikon, partykon való feloldódás, élvezeti célok).

LSD és más drogok

Az LSD használói rendszerint cannabist, esetleg más pszichedelikus drogokat (pl. varázsgombát) is fogyasztanak. Az LSD és a többi pszichedelikus szer között kereszt-tolerancia áll fenn (a tolerancia fennállása idején nem csak az LSD, hanem más pszichedelikumok hatása is lecsökken - kivéve a cannabisét, amelynek gyökeresen eltéro a hatásmechanizmusa). Gyakori az LSD keverése MDMA-val (Ecstasy), ezt angolul "candyflipping"-nek hívják.

Összefoglalás

Az LSD nem gyerekjáték. A pszichedelikus szerek nemcsak a mennybe, hanem a pokolba is elvezethetik az utazót. Talán felelotlenség volt részemrol ennyire kihangsúlyozni a bad tripeket, a parákat, tehát a trip negatív oldalát. Ha ugyanis a drogot esetleg kipróbálni vágyó olvasó agyába (a set-be) beépülnek ezek a lehetoségek, jóval nagyobb a megnyilvánulásuk valószínusége is. Ha valaki úgy megy bele egy LSD-tripbe, hogy "nem lesz semmi baj", akkor nagy valószínuséggel nem is lesz. Ha viszont úgy kezd neki, hogy "elore elhatározom, hogy szembenézek a paráimmal, átélem oket, stb.", akkor valószínuleg kap is az utazás során parákat, hogy szembenézhessen velük. Tehát a trip tartalmát - mint errol már korábban szó volt - tulajdonképpen az utazó maga generálja. Ha valaki félreteszi az eloítéleteit, és hajlandó mindent úgy befogadni, ahogy az elé tárul, kategorizálás, rendszerezés, analizálás, racionalizálás nélkül, pusztán szemlélodve, akkor kisebb az esélye, hogy rossz élményben legyen része.