Heroin

A morfint az amerikai polgárháború során széles körben használták fájdalomcsillapítóként. Ebben az időben számos bejegyzett gyógyszer tartalmazott ópiumot, a szer használata orvosi körökben bevett gyakorlat volt.

Ópiát típusú kábítószerek. A heroin az ópiát típusú kábítószerek csoportjába tartozik. Az ópiátok közé sorolunk minden olyan drogot, amely a mák (Papaver somniferum) gubójából származó tejszeru folyadékból állítható elo, vagy ezekhez a vegyületekhez hasonló kémiai szerkezettel és hatással rendelkezik. A drogtörténelemben az elso ópiát típusú kábítószer az ópium volt, melynek legfontosabb hatóanyagát, a morfint 1805-ben különítették el. Ezt követte a kodein, a papaverin, a félszintetikus heroin (1874) és a teljesen szintetikus metadon eloállítása.

Mivel nem minden ópium alkaloid (ópiát) rendelkezik kábító hatással, ezért a morfinhoz hasonló hatású szereket ma inkább ópioidoknak nevezzük. A heroin gyártásához szükséges ópioidokat a mai napig mákgubóból vonják ki. Kabay János nevéhez fuzodik egy másik, olcsóbb eljárás, melynek során máktejbol és szalmából vonják ki a szükséges anyagokat. A magyar szabadalomnak köszönhetoen hazánk elokelo helyen áll a gyógyászati célra készített morfinszármazékokat exportáló országok sorában.

Történelem

Az ópiumot Ázsiában évezredek óta ismerik, a legkorábbi egyértelmu utalás rá az ie. III. évszázadból származik. Szélesebb körben csak a Brit Kelet-Indiai Társaság ópiumbirodalmának XVIII. századi kiépülését követoen terjedt el. Amikor a kínaiak rájöttek az ópium veszélyeire, és betiltották a britek által importált szert, kezdetét vette az "ópiumháború", melynek során a világ legnagyobb tengeri flottája kényszerítette Kínát arra, hogy megnyissa kikötoit a brit ópiumkereskedelem számára.

A morfint az amerikai polgárháború során széles körben használták fájdalomcsillapítóként. Ebben az időben számos bejegyzett gyógyszer tartalmazott ópiumot, a szer használata orvosi körökben bevett gyakorlat volt. Amikor a XX. század elején napvilágra került, hogy az ópiátok komoly függoséget okozhatnak, az észak-amerikai piacokról bevonták a legtöbb ópiáttartalmú készítményt, és betiltották az ópiát típusú kábítószerek nem gyógyászati célú használatát.

Gyógyászati alkalmazás

Az ópiátokat a gyógyászatban leginkább fájdalomcsillapításra, a hasmenés és a vérhas tüneti kezelésére, továbbá a köhögés csillapítására használják. A mai napig számos kísérlet tuzte és tuzi ki céljául olyan drogok eloállítását, amelyek rendelkeznek az ópiátok orvosi szemmel elonyös tulajdonságaival, de nem okoznak függoséget. Ilyen drogot még nem sikerült találni, ezért az ópiátokat (különösen a morfint és a kodeint) még ma is széles körben használják. A heroin használatát magas fokú addiktivitása miatt rendszerint elkerülik. Az ópiátok gyógyászati célú alkalmazását a legtöbb országban speciális rendeletek szabályozzák.

Elofordulási formái, fogyasztása

A heroin a feketepiacon leggyakrabban por formájában fordul elo. Bár az ópiátok könnyen felszívódnak a bélcsatornából, szájon át történo fogyasztásukat rendszerint kerülik, mert a belekbol felszívódott szer jelentos része a májban metabolizálódik, még mielott elérné a központi idegrendszert. Szájon át történo fogyasztás esetén ezért kevésbé kiszámítható a hatás és jóval nagyobb dózisokra van szükség, mint az intravénás adagolásnál.

Fiziológiai hatások

A szer véráramba kerülése után azonnal jelentkezo fiziológiás változások a következok: a légzés és a keringés lelassulása, a köhögési reflex gátlódása, a pupilla beszukülése, a látás élességének csökkenése, enyhe viszketés, a bor alatti vérerek kitágulása, ennek következtében a bor felmelegedése, az emésztorendszer muködésének lassulása (ez gyakran székrekedést okoz), néha felléphet rosszullét vagy hányás. Magas dózisoknál eszméletvesztés is bekövetkezhet. Túladagolás esetén a használó kómába esik, végso esetben légzésbénulás miatt beáll a halál.

Pszichikai hatások

A drog pszichés hatása egyénenként változhat. Érdekes módon laboratóriumi körülmények között sok kísérleti személy, akinek heroint adnak, egyáltalán nem élvezi a hatást, és nyíltan visszautasítja, ha újabb adaggal kínálják. A drog rendszeres használói melegségérzetrol, jó közérzetrol, békés érzésrol és megelégedettségrol számolnak be. Gyakran tesznek említést eufóriáról vagy diszfóriáról, rosszullétrol, fáradtságról, szédülésrol, a koncentrálóképesség hiányáról, apátiáról és letargiáról. Egyes személyek energiával és erovel töltodnek fel, különösen, ha a drog bevételét megelozoen ki voltak fáradva. Magasabb dózisok befelé fordulást és elalvást eredményeznek. Gyakori a kellemes, álomszeru állapot, lebegés. A rendszeres használók élményeiket a legmagasabb fokú extázishoz hasonlítják és gyakran szexuális jelleget tulajdonítanak nekik (különösen az intravénás adagolást követo "rush" vagy "flash" élményének).

A drog sajátos módon befolyásolja a fájdalomra adott reakciót. Gyakori, hogy a kísérleti személyek a szer hatása alatt ugyanúgy érzik a fájdalmat, mint egyébként, meg is tudják becsülni az erosségét, de nem találják azt kellemetlennek, nem törekednek az elkerülésére. A szer csökkenti az általános motivációs szintet: a fogyasztók a hatás ideje alatt kevésbé hajlanak a szexre, a táplálkozásra, illetve az agresszióra.

Veszélyei

A tiszta heroin nem okoz komolyabb szervi károsodást, még hosszútávú, rendszeres fogyasztás esetén sem. A feketepiacon kapható heroin azonban gyakran egész sor ártalmas anyagot tartalmaz, ezek a szervezetbe kerülve komolyan károsíthatják annak muködését (a leggyakrabban használt hígítóanyagok: glükóz, kinin, hintopor, liszt, krétapor). További veszélyeket rejt magában, hogy a heroinfogyasztók gyakran elhanyagolják magukat, nem táplálkoznak kielégítoen, lefogynak és ez növeli a megbetegedések kockázatát. A megfelelo sterilitás elhanyagolása (pl. a fecskendok közös használata) és a testi állapot általános leromlása miatt különféle fertozések, fertozo betegségek alakulhatnak ki (pl. hepatitisz, tetanusz, szívbelhártya gyulladás, szív- és tüdobaj, valamint AIDS). Állapotos heroinfogyasztóknál megno a szülési, születési rendellenességek esélye.

Túladagolás

A feketepiaci heroin széles skálán változó tisztaságának köszönhetoen elofordulhat, hogy a használó egy alkalommal jóval tisztább anyaghoz jut hozzá, mint amihez hozzászokott. Ha senki nem figyelmezteti a veszélyre, könnyen túladagolhatja magát, a megszokott adagja ugyanis ilyenkor a tolerálhatónál több heroint tartalmaz. A halálesetek egy része a feketepiaci heroinban lévo szennyezodések hatásának tudható be. Néha elofordul az is, hogy a megszokott környezet változása okozza a halált. Ha például valaki hosszú idon keresztül otthon, egyedül lotte be magát, majd egyszer társaságba kerül és a számára új körülmények között próbálkozik, az egyébként tolerált adag is halálos lehet. Nem tudni pontosan, mi áll ennek a hátterében, de valószínuleg az új körülmények valamiképpen lecsökkentik a droggal szemben fennálló pszichés tolerancia mértékét.

Tolerancia, függoség

A heroin egyike a legerosebb toleranciát kiépíto drogoknak. A tolerancia mértéke nagyban függ a fogyasztás rendszerességétol és mértékétol. Míg alkalmi használat esetén mind a tolerancia, mind a fizikai függoség elhanyagolható, a rendszeres használóknál komoly tolerancia épül ki a drog kábító, fájdalomcsillapító, euforizáló és légzésbénító hatásával szemben. Egy gyakorló fogyasztó az átlagember számára halálos dózis többszörösét is tolerálhatja.

A toleranciával párhuzamosan alakul ki az eros fizikai függoség, amely elégtelen anyagi háttér esetén könnyen a perifériára juttathatja a drog fogyasztóját. A drog beszerzési költsége elobb-utóbb eléri azt a határt, amikor a használónak választania kell: felhagy a drogozással, vagy más (általában illegális) pénzszerzési lehetoségek után néz (a drogokra való pénz eloteremtésének érdekében elkövetett buncselekményeket összefoglaló néven beszerzési bunözésnek nevezzük). Gyakori, hogy a heroinisták maguk is dealerré válnak, esetleg prostitúcióval keresik meg a szerre a pénzt. A fizikai függoség kialakulása után az újabb adag beszerzését nemcsak az eufória utáni vágyódás, hanem az elvonási tünetektol való félelem is motiválhatja. Az is elofordulhat, hogy valaki abba akarja hagyni a szer használatát, de nem tudja, mert képtelen végigcsinálni az elvonást.

Számtalan példa van arra, hogy aki egyszer heroinistává lett, az soha többé nem válik igazán tisztává, mindig benne marad a szer utáni vágyakozás. Az elvonáson átesett fogyasztók között magas a visszaesok aránya. Sokakat egy váratlan nehézség, az egyébként is labilis szociális helyzetük felborulása azonnal visszatérít a szerhez, a régi barátokhoz és életmódhoz. Az idült fogyasztók többsége nem is lát alternatívát maga elott, úgy véli, képtelen lenne "normális" életet élni, ezért nem is akar leszokni, tudatosan vállalja a lassú pusztulást.

Elvonás

A heroin megvonását követoen kb. fél nappal a függo elkezdi ingerültnek, feszültnek és gyengének érezni magát, izzad, reszket, könnyezik és folyik az orra. Nem sokkal ezután elkezdodik a "cold turkey" fázis: a bor nyirkossá válik, a pupillák kitágulnak, reszketés, rosszullét, hányás és komoly alhasi görcsök jelentkeznek, kontrollálhatatlan székelés kíséretében. Elofordulhat láz, rohamok vagy életveszélyes keringési elégtelenség is. Bár az elvonási tünetek roppant kellemetlenek, ritka a halálos kimenetel.

Az elvonás fobb tünetei rendszerint több napig tartanak. A felépülés nagyjából egy hét alatt lezajlik, bár a teljes regenerálódás akár hat hónapot is igénybe vehet. Az elvonás során megszunik, illetve minimálisra csökken a tolerancia. Vannak, akik kizárólag pénzügyi okokból vesznek részt az elvonókúrákon, a tolerancia eltunésével ugyanis (egy ideig) minimális mennyiségu heroin is elegendo az "elszálláshoz", a kevesebb anyagért pedig kevesebbet is kell fizetni.

Metadonkezelés

A metadon egy szintetikus, a heroinnál lényegesen hosszabb hatástartamú ópiát, amelyet gyakran használnak a heroinelvonásnál. A pácienst eloször „átállítják” metadonra, majd a dózis fokozatos csökkentésével a szert teljesen elvonják. Ilyen körülmények között az elvonási tünetek jóval kevésbé viharosak. A megfelelo metadondózisoknak azonban önmagukban is jelentos élvezeti értékük van, ezért gyakran elofordul, hogy a heroinisták átszoknak a metadonra, ami igaz, hogy kevesebb komplikációval jár (különösen, ha az állam gondoskodik a metadon utánpótlásáról), de gyakorlatilag ugyanolyan függoség.

A heroinfüggoket fenyegeto egyik legnagyobb veszély a túladagolás. Az USA heroinfüggoinek mintegy 1 százaléka hal meg évente túladagolás következtében, a drog hatásaival szemben kiépült nagy mértéku tolerancia ellenére. Míg egy toleranciával nem rendelkezo ember esetén már 200-500 mg is halált okozhat, addig egy kiépült toleranciával rendelkezo heroinista akár 1800 mg-os dózisokat is elvisel - minden kedvezotlen mellékhatás nélkül [1]. Nem kétséges, hogy a túladagolások egy része a heroin más drogokkal való keverésének következménye, de ennél jelentosebb szerepet játszik a tolerancia hirtelen elvesztésének jelensége. Egy függo meghalhat attól az adagtól, amit elozo nap még gond nélkül kibírt. A tolerancia hirtelen elvesztésének egyik lehetséges magyarázatát a McMaster Egyetemen dolgozó Shepard Siegel és munkatársai, Riley Hinson, Marvin Krand és Jane McCully vetették fel.

Siegel arra a következtetésre jutott, hogy a heroinnal szemben fennálló tolerancia mértékét részben meghatározza az a környezet, ahol a drogot rendszerint fogyasztják. Ha a kábítószert új környezetben veszik be, akkor a feltételes tolerancia nagy része eltunik és a függo könnyen túladagolhatja a heroint. E hipotézis ellenorzése végett Siegel és munkatársai a következo kísérletet végezték el:

Patkányoknak 30 napon keresztül mindennap intravénás injekciót adtak. Az injekcióban egy alkalommal dextróz (placebó) volt, más alkalommal pedig heroin. Míg a patkányok egyik fele a többiek társaságában kapta az injekciót, addig a többieket egyenként injekciózták be, fehér zaj kíséretében. A drogot és a placebót felváltva kapták, mindig összhangban a környezettel - egyes patkányok a heroint mindig a fehér zajos szobában kapták, a placebót pedig mindig a többiek társaságában. Más patkányok fordítva: a heroint kapták a többiek társaságában, a placebót pedig a fehér zajos szobában. A patkányok egy újabb csoportja szolgált kontroll csoportként: ok is különbözo helyeken kaptak injekciót, de mindig dextrózt, így soha nem szereztek tapasztalatot a heroinnal.

Végül minden patkány kapott egy nagyobb dózis heroint (15 mg/kg). A patkányok egy része ott kapta a kábítószert, ahol elozoleg is - ok képezték az ST csoportot, a többi patkány - a DT csoport - pedig ott, ahol azelott a placebót.

Siegel azt találta, hogy a kontroll csoport (a toleranciával nem rendelkezo állatok) 96%-a elpusztult, heroin okozta túladagolás jeleit mutatva. A DT csoport egyedei részben toleránsak voltak: csak 64%-uk pusztult el. Az ST csoportnak csupán 32%-a pusztult el, vagyis a tolerancia sokkal magasabb volt, ha a túladagolás tesztet ott végezték el, ahol a patkányok azelott is kapták a drogot.— Siegel

Siegel felvetette, hogy az egyik ok, ami miatt a függok elveszíthetik toleranciájukat, az eltéro vagy szokatlan környezet lehet - a DT csoport patkányainak esetéhez hasonlóan. Olyan heroinfüggok, akik túladagolással kerültek kórházba és túlélték, szintén megerosítík ezt a következtetést. Számos függo számolt be arról, hogy a majdnem halálos adagot szokatlan viszonyok közt lotték be, vagy aznap valamiképpen eltértek a hagyományos fogyasztási szokásaiktól.