Dohány

A dohányt ma majd minden serdülőkorú fiatal kipróbálja legalább egyszer. Az első cigaretta hatása az esetek többségében kellemetlen, a kipróbáló gyakran nem is érti, hogyan szokhat rá valaki a dohányzásra.

Történelem

A dohány a mai emberiség által leggyakrabban használt pszichoaktív drog. Története az amerikai kontinensen kezdodött, az oslakos indiánok már javában fogyasztották, amikor Kolumbusz megérkezett az Újvilágba. A felfedezok arról számoltak be, hogy az indiánok a dohány leveleit "összesodorják, meggyújtják, és megisszák a felszálló füstöt". A hajósok közül sokan maguk is "megitták" ezt a füstöt, és késobb a szokást (jelentos mennyiségu dohánylevél kíséretében) magukkal vitték az óhazába, ahonnan a tengerészek közvetítésével nemsokára az egész világon elterjedt. A portugálok, amerre csak jártak, mindenütt ültettek a növénybol, hogy sehol se legyenek szukében a drognak. Sok helyen maguk az oslakosok is termelni kezdték, eloször kereskedelmi céllal, késobb már saját használatra is.A korai dohányosok az indiánoktól értesültek arról, hogy a dohányzás szokása idovel megrögzöttséggé válik, és aki egyszer elkezdi, elobb-utóbb rabjává válik a szernek. A tengerészek azt is tudták, hogy nemcsak a füst beszívása, hanem a dohánylevelek elrágása, illetve a porrá orölt levelek beszippantása is elmulasztja a kialakult vágyódást, továbbá az is hamar kiderült, hogy nincs még egy olyan növény a világon, amely oltaná a "dohányszomjat".

A XVII. század közepére a dohány széles körben elterjedt egész Európában. A szokást sokszor próbálták meg korlátozni vagy betiltani, rendszerint sikertelenül. 1633-ban a török szultán Konstantinápolyban halálbüntetés terhe mellett tiltotta be a dohányzást, de még ez is kevés volt a szenvedély visszaszorításához. Keleten hasonló volt a helyzet. A japánok sokáig ellenálltak, de amikor már a shogun palotájának orei, majd késobb a legfelso vezetés egyes tagjai is rákaptak a füstölésre, kénytelenek voltak "kapitulálni". 1639-re a dohányzás a teaszertartások mellett szerves részévé vált a japán kultúrának.

A dohányzás ma az emberiség által kultivált szenvedélyek listájának elso helyén áll. Mind a fejlett, mind a fejlodo országok népességének jelentos százaléka dohányos. Az utóbbi évtizedekben számos kutatás irányult a dohányzás lehetséges káros következményeinek feltárására, e kutatások eredményei viszonylag széles köru nyilvánosságot kaptak. Az USA-ban most, a 90-es években kezdik komolyan venni a dohányzás veszélyeit, néhány államban már ott tartanak, hogy be is tiltják a közterületen való füstölést.

Kémia, hatásmechanizmus

A nikotin a dohány(Nicotiana tabacum) alkaloidája, melyet 1928-ban különítettek el. Színtelen, lúgos kémhatású, olaj suruségu, jellegzetes szagú folyadék, amely fény hatására megbarnul. Knoll József Gyógyszertan I. c. könyve (Medicina, 1987, 88. o.) szerint a nikotin "tartós depolarizáció útján ható ganglion-bénító, kezdetben stimuláló, késobb bénító hatása van. ... Emberen a dohányzás 6-10-zel megemeli a pulzusszámot. ... A vérnyomás eloször süllyed, majd a paraszimpatikus ganglionok bénulása után a szimpatikus izgalom, a mellékvese veloállományából kiáramló adrenalin miatt emelkedik. ... A nikotin rendkívül sokféle, valamint minden struktúrán kettos jellegu (elobb izgató, majd bénító) hatása miatt az általa kiváltott tünetek jellemzése rendkívül nehéz. ... Hatásának lefolyása mind emberen, mind állaton nagyon individuális."

A nikotin nagyon eros méreg, halálos adagja embereknél 20-60 mg. ... Néhány csepp nikotin a borön át felszívódva már halálos mérgezést okozhat. ... Gyorsan öl, a jellegzetes tünetek azonnal megjelennek, majd eszméletvesztéses állapotban rángógörcsök keletkezhetnek, és sokkos állapotban beálló légzésbénulás idézi elo a halált. ... Antidotuma (ellenszere) nincs.

Pszichés hatások

A dohányosok szituációfüggo hatást tulajdonítanak a drognak: szerintük stresszhelyzetben feszültségoldó nyugtatóként, koncentrációt igénylo szituációban pedig stimulánsként viselkedik. Ez arra enged következtetni, hogy a ténylegesen észlelt hatások nagyrészt pszichikai eredetuek, azaz erosen függnek a dohányos várakozásaitól, a fogyasztás körülményeitol. Egyesek megjegyezték, hogy a cigarettázás által kiváltott állítólagos "nyugalom" képzete hamis: a cigaretta valójában csak a nikotinhiányból fakadó feszültséget oldja fel.

Veszélyek

A hosszú távú dohányzás (különösen a cigarettázás) igen káros hatással van az egészségre. A dohányban lévo nikotin hosszú távon szív- és érrendszeri, illetve idegrendszeri károsodásokat okozhat. A dohányzás során a tüdobe kerülo égéstermékek (policiklikus aromás szénhidrogének, koromszemcsék, stb.) nagyban hozzájárulnak a tüdorák, a szívelégtelenség, a szívkoszorúér elmeszesedése, a bronchitis és más légúti megbetegedések kialakulásához. Egy kaliforniai kutatás eredményei szerint nemcsak a közvetlen, hanem az ún. "passzív" dohányzás (azaz a mások által kifújt füst beszívása) is fölöttébb káros az egészségre, ennek következtében sok nyilvános helyen megtiltották a dohányzást. A születendo gyermeket veszélyezteti, ha az anya dohányzik a terhesség ideje alatt.

Tolerancia, függőség

A tolerancia létezését jól példázza a dohányosok karrierje: a kezdeti egy-két szál cigaretta idovel könnyen napi egy-két dobozra duzzadhat. A tolerancia másik - talán még meggyozobb - bizonyítéka, hogy a gyakorló dohányosok kellemetlen mellékhatások nélkül tolerálnak olyan mennyiségeket is, amelyektol egy kezdo dohányost gyakran a hányinger kerülget. A fizikai függoség meglétét is sokan kimutatták: a leszokni kívánók zöménél elvonási tünetek lépnek fel (üresség-érzés, nyugtalanság, ingerlékenység, depresszió, levertség, evéskényszer); ahogy az agyban csökken a nikotin mennyisége, úgy no a dohányosban a hiányérzet, a vágyakozás az újabb adag után. Gyakran úgy érzi, a drog nélkül nem is tud funkcionálni. A legtöbben csak azért gyújtanak rá a következo cigarettára, hogy megszüntessék a nikotinhiányból fakadó elvonási tüneteket. Paradox módon maga a cigaretta okozza azokat a tüneteket, amelyeket megszüntet. Az elvonási tünetek kb. három hétig tartanak, ezután már csak a pszichikai függoséggel kell számolni (ez azonban hosszú hónapokig, sot, évekig elhúzódhat). Rendkívül magas a visszaesok aránya. A leszokás elosegítheto a lassú, folyamatos nikotinelvonással, használnak pl. borre ragasztható, egyre csökkeno mennyiségu nikotint tartalmazó korongokat, vagy nikotinos rágót. Ha a leszokás nem sikerül (esetleg többszöri próbálkozás után sem), akkor a dohányoson eluralkodhat az önbizalomhiány, önmaga értéktelenségének érzete ("képtelen vagyok rá", "gyenge vagyok hozzá", stb.), és ez tovább csökkenti a leszokás esélyét.A leszokni képtelen dohányosokban eros buntudat épülhet ki. Ennek eredményeképpen elofordulhat, hogy "rejtozködo" dohányossá válnak, és csak akkor gyújtanak rá, ha biztosak benne, hogy más éppen nem látja oket (bezárkóznak a fürdoszobába, elhagyatott helyeket keresnek, stb.) Ha a társadalom a támogatás, a segítségnyújtás helyett tovább erosíti ezt a buntudatot ("látod, képtelen vagy a leszokásra", "mit teszel a környezeteddel", "nem igaz, hogy nem tudsz leszokni arról a méregrol", stb.), akkor ez a kívánttal éppen ellentétes hatást válthat ki: a dohányos önbizalmát ezek a támadások tovább gyengítik, és még elesettebbé, még szerencsétlenebbé válhat (vagy pont ellenkezoleg, védekezésül érveket, igazolást keres a szenvedélyére, és vállalja azt, ezáltal fordulva szembe az ot elítélokkel).  (Ez szinte bármelyik drog fogyasztójára érvényes.)

A fentiek ellenére sok olyan dohányos is van, akik számára nem okoz különösebb problémát a leszokás. Vannak emberek, akik éveken át naponta ketto vagy több doboz cigarettát szívnak el, és mégis, ha a helyzet úgy hozza, képesek tartósan felhagyni a fogyasztással. Ezek a kivételek arra mutatnak, hogy a dohányfüggoség kialakulásában - akárcsak a többi drogfüggoség esetén - jóval nagyobb szerep jut a pszichikai, mint a fiziológiai tényezoknek.

Az első cigaretta

A dohányt ma majd minden serdülokorú fiatal kipróbálja legalább egyszer. Az elso cigaretta hatása az esetek többségében kellemetlen, a kipróbáló gyakran nem is érti, hogyan szokhat rá valaki a dohányzásra. Ha külso okok folytán - leggyakrabban a kortárscsoport nyomása, a csoportnormának való megfelelés igénye miatt - a dohányzás folytatódik, néhány cigarettát követoen kiépül a tolerancia a dohányzás negatív, kellemetlen mellékhatásaival szemben, és megnyílik az út a komolyabb függoség kialakulása elott.